Meghajolnak a fák
a természet előtt.
Gubancos karjuk
csupaszon virít,
a ritka fény között.
Pucéran mutatják termetük,
alattuk levélszőnyeg hever,
a szél néha belekapva
forgatja, mint a fergeteg.
Megtörnek a fények,
színek kavalkádján,
megint eljött az ősz,
síró esőbe öltözött.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
