Rám nézett a napsugár október fényes hajnalán, mosolyogva intett nekem. „Ki az ágyból kicsi lelkem”. Nevet, tombol napleánya, fénytengert zúdít a tájra, megnyújtja az őszi képet, csodássá téve a vidéket. Október tizedike, málna…
2009.10.08. 20:58
Szólj hozzá!