Pattogva csattog a pej-ló patája,
Szilajon száguld a kis utcánkba.
Zötyögve zakatol a kocsi kereke,
Íme meghozták a tüzelő télire.
Öreg apóka kitipeg mélázva,
Szemét mereszti a téli világra.
Minden zúzmarás fa és bokor,
A tél már az ajtókon bekopog.
Szél zörgeti már a kiskapukat,
Bohókás puli kergeti a hűs havat.
Nyikorogva nyílik a kert kapuja,
Apóka a szenet görnyedten hozza.
Pattog már csendesen a vén kályha,
Meleget áraszt a picinyke szobába.
Cicus szendereg a finom melegben,
A kályha duruzsolva hozzá is énekel.
Jégvirág olvadozik az ablakon,
Nem csoda a meleg átlengi nagyon.
Eltűnik a csillag-mintás jégvirág,
Melegség tölti be a pici szobát.
Apóka szundikál már a fotelben,
S ábrándozik a múltról csendesen.
Az áldott meleg körbe öleli teljesen
Mosolyt hoz ráncos arcára kedvesen.
1996.január
