Húzza a föld a felhőket,

békésen nézem az eget.

Erdőnek titkos neszét,

felém hozza az szél.

Repülve hullnak a levelek,

a csipkebokor pirosan integet.

Elszáll az időnk, a tér összemegy,

nehezen viselem már a terheket.

A reménynek édes csírája

megbújik az őszi világba.

 

 

Szerző: joebalna  2009.11.06. 08:00 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://baranilona.blog.hu/api/trackback/id/tr141495093

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.