Meghajolnak a fák

a természet előtt.

Gubancos karjuk

csupaszon virít,

a ritka fény között.

 

Pucéran mutatják termetük,

alattuk levélszőnyeg hever,

a szél néha belekapva

forgatja, mint a fergeteg.

 

Megtörnek a fények,

színek kavalkádján,

megint eljött az ősz,

síró esőbe öltözött.

 

Szerző: joebalna  2009.11.03. 11:08 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://baranilona.blog.hu/api/trackback/id/tr461495077

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.