Rám nézett a napsugár

október fényes hajnalán,

mosolyogva intett nekem.

„Ki az ágyból kicsi lelkem”.

 

Nevet, tombol napleánya,

fénytengert zúdít a tájra,

megnyújtja az őszi képet,

csodássá téve a vidéket.

 

Október tizedike,

málna érik a kertembe’,

édes és zamatos szeme

kacagva simul kezembe.

 

Naptár szerint az ősznek vége,

de az emberek örömére

nevet, virít a napsugár,

csodás ez a kései nyár.


 

Szerző: joebalna  2009.10.08. 20:58 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://baranilona.blog.hu/api/trackback/id/tr791437393

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.